-...továbbá, a sárga játékautót, felajánlanám valaki egészen másnak. Nem akarom,hogy barátom legyen aki megkapja. Egyszerűen nem szeretném a tudatot,hogy egy jó barátom játszik vele, amíg én halott vagyok...
Nagyon távolinak tűnnek a hangok. Bent csengenek, lent és visszaverik a falak. Kicsit mintha fájna. Az érzetet kezdte el boncolgatni, emlékszik rá. Pár pillanattal ezelőtt még egészen egyszerűnek tűnt. Az lett a vége,hogy belesajdult. Olyan érzés, mintha belülről szét akarná valami feszíteni a koponyáját és mintha az összes varrat egyszerre kezdene el távolodni a csonttól. A "mi történik velem?" kérdés azonban képtelen előtérbe kerülni. Kérdéseket boncolgatni, válaszokat keresni csak akkor érdemes ,ha valami féle megnyugvással tölt el a megoldás, a válasz. Itt most nincs semmi hasonló. Tovább zuhanna, folytatná az esést és kabcaként végezné egy pokoli gödör mélyén,szétzúzva. Elképzelte.
Kirázta a hideg. Tehát még működik, tehát még van bőre. Végigjáratja gyorsan teste minden pontját belső tekintetével és hirtelen rájön. Kívülről lát mindent...
-...Olyan szar érzés lenne. Nem tudnám elviselni, hogy az a játék, ugyanolyan örömet, vagy esetleg nagyobbat, szebbet okoz neki, mint nekem okozott. Kiábrándító lenne...Nem, tényleg nem tudnám elviselni. Inkább mégse adjuk oda senkinek. Dobjuk ki.
