O Daphne! Minden vadak legvadabbika, minden őzek legkarcsúbbja... minden bolondok főbolondja.
Hát így elvenné a szerelem csillogó szemeid mögül a fényt, hogy majdan előlről vakítson vele tiszta erőből?
Hát nem látod é, hiába pata és agancs, pendül már a húr, rajta a végzetes vessző, mi ponttá zsugorul mikor szívedbe vájódik.
/Mert nem láttad szép vad, csak a hegy csúcsát, mit Apollo nyila tükrözött - nem volt más, csupán magad ép elméje... elmédnek fénye, lelked őrültsége.(szíved üdvössége)/
