AbandoneDream

Hideg, nyálkás falak között ébredt. Mindenütt letűnt korok pókhálói, még mindig haldokló csontok maradványai lógtak a falak támasztékainak réseiből. Ez volt az első álma.  Végignézett fiatalos testén és a megrökönyödés általános jellemzője jelent meg az arcán. Kopott, sok helyütt szakadozott ruházata mentén gyulladt, gennyedző sebeket látott. Nem mert hozzájuk érni, nem merte megérinteni őket. Olyan hihetetlen volt az egész. Mindjárt fel fog ébredni, biztos volt benne és félelmének gyermeki megnyilvánulása képpen aszott kezével eltakarta a szemeit. Ha ő nem látja ezt a rémes valóságot, akkor annak rémei sem látják őt. Aztán megérzi azt is, ahogy a könnycseppek végigfutnak az arcán. Csöndesen tört el a mécses, nincs értelme kiabálni itt úgy sem hallja senki. Ez a feledés szagú félhomályos borzalom úgyis elnyelné a hangját. A belenyugvással egy időben jött egy érintés. Kinyitotta a szemét, és megváltozott körülötte a minden...