AbandoneDream

Havaseső szakad az égből. Zavaros.
Túl sok az enzim, túl sok a hormon amit az agy feldolgozásra továbbít. Valaki, valahol nem tudja, most mit akar.
Igen, talán te vagy az, és akkor az a valahi sincs oly messzire. Talán csak épp eléggé távol. Még látom a fényeket, még hallom ahogy zümmög a gépezet, de már nem tudom meddig.
Elromlott a giroszkóp. Ki tudja már, merre van a fel, és merre le. És melyik a vissza, vagy hogyan az előre!
Kinyitom az ablakom, hozzámérsz. Arcomra még lágyan hullasz, és narancsban tündökölve koronázd a fejem.... de kinyújtott kezembe már nyirkos csapadék tapad.
Visszhangzik a telep a kopogástól.
Én beengedlek! Felszáradsz akkor rajtam és a gőzt amivé fűtöttelek belélegzem. Mostmár bennem keringsz.
Keringhetél.
Ágysarki filozófia. A fele üres, de csak kóbor huzat libben be a függönyön. Az is csak futólag ölel. Hallom, most sikítasz belül. Ma az idő veled jár odakinn. Nincsenek titkok.
Nyugodj hát. Álmomban tisztán havazik. És kitudja. Tán mire reggel felébredünk, az eső is felszárad.
Teljesen.