Szokványos furcsaságok közepette az ,amivel eltérünk a valótlantól lehet normális? Vagy csak normális lehet? Olybá tűnik nekem, hogy a meghívás a pokolba mindig retour kedvezménnyel kecsegtet, csak belépve a kapunk közlik az emberrel hogy ugrott a bónusz. De mit tennél, ha kipróbálhatnál büntetlenül minden bűnt? Megtennéd? Gyarlók vagyunk azt hiszem, mindenki belemenne ,hiszen a bűnök nem lennének ,ha nem kellenének annyira a vágyott negatív énünknek.
A sötét oldal gyermekei ,egyre csak elhullottak és mindig győzött a jó. A vásznon legalábbis ezt láthatjuk, általában. De vegyük csak sorra lehetőségeinket, mi tartozik bele szabad akaratunkba?
Kezdjük a finomabbakkal, öngyilkosság. A lehető legnagyobb bűn, amit el tud maga ellen követni egy ember,ha elveszi saját magától a lehetőséget, de mivel kecsegtet? Kielégíthet kíváncsiságot, megtestesíthet feltűnési vágyat és kíváncsiságot.
Egy fokkal gyöngédebb bűn a gyilkosság, mások életét elvenni a főbűnök egyike. De ki nem gondolta már bele magát,olyan pozícióba, melyben mint Isten, az ég, vagy esetleg más nem evilági hatalom korlátlan erejű harcosaként meghozhat ,olyan döntést, hogy elveheti másoktól az élet adta adományt, az életet? Sok krimi író lejegyezte már, a kielégülés egyik legbrutálisabb formája, mikor az áldozat kileheli a lelkét és ezt a saját bőrén érzi az ember.
Finomodjunk még, legyen szó a lopásról. Ki nem akarta még saját javát növelni úgy, hogy másokét csökkentette vele? Ki nem érzett már, kielégíthetetlen vágyat az iránt, ami nem elérhető? Neki sportkocsija van, ő ötös bmw-vel jár, nekem corsa-m van, hol itt az igazság, mikor ő nem jobb ember mint én. Nézz rá, egy önelégült faszarágó!
és végül de nem utolsó sorban, ott van az önrombolás démona, mely a vékony határon bújkál ,öngyilkosság, gyilkosság és lopás között egyaránt. Nem hiszed? Próbáltál már valamilyen tudatmódosító szert? Menekültél már el ebből a világból úgy, hogy közben érzed, lehet hogy nem lesz visszaút és ez nem érdekel? Emberek, akik számítanak rád azt ,akik azt hiszik hogy sokra viszed, bizalmat fektetnek beléd és te rombolod önmagad. Miért? Talán mert gyenge vagy nincs benned elég akarat vagy olybá tűnik rossz csillagzat alatt születtél...Annyi kibúvó van, de ez lopás. Vésd a homlokodra, hogy semmire kellő lettél egy jellemtelen korcs egy senki, aki megcsúszott a lehetőségen ,amit fentről kapott és most úgy csúszik a lejtőn lefelé ,hogy közben önmagával is elhiteti, hogy ez a felfelé tartó ösvény része. De ki vagy te igazából?! Lopás és gyilkosság mert a lejtő végén elégsz és nincs visszaút. Azt mondják sosem késő, de a sosem az mindig egy olyan holnapra utal amit tegnap kellett volna elkezdeni. Magadat taszítod ide és másokat is, te vagy a jó rossz példa. Gyilkos és öngyilkos került kapásból megmérettetésre.
De térjünk vissza az elejére. Szabad akarat. Mit tennél, ha mindezt büntetlenül tehetnéd? Megtennéd? Nem kárhoznál el, a döntés a te kezedben van azt teszel amit akarsz és lenne fölötted valami lehetetlen, abszurd,végtelen brutális hatalom aki szentesítené minden lépésed. Ha nincs aki elítéljen, ki marad ki bírád lehetne? Tán önmagad?!
Ha egyszer már így döntöttél, bírálnád e magad felül? Kijártad az iskolát, többet tapasztaltál, kipróbáltál mindent amit csak lehetett, te vagy a megtestesült tapasztalás, megtennéd e valamelyiket mégegyszer? Átlagember vagy Isten lennél innentől kezdve? Nem káromlás, hiszen az amit tiltanak tőlünk egy olyan tapasztalat, aminek birtokában nem szokás sokáig "élni".
"Mondj egy embert aki végigkúrta magát a tízparancsolaton ,aztán mutasd be az ördögnek és ha ismerik egymást akkor én nyertem a fogadást"
Élj normaszerűen, válaszd az életet, sokasodj meg utódaidban és szeresd Istened úgy mint önmagad!
Ismered azt a viccet? Isten elé kerül három bűnös lélek. A füves, a gyilkos és a gyermekekkel paráználkodó. Azt mondja nekik az Úr! Gyermekeim, mindegyikőtöket bezárom ötezer évre egy szobába és mindegyikőtök magával vihet egy valamit, miután kijöttök onnan mindannyian újra megmérettettek és kiderül,hogy mennybe vagy pokolba valók vagytok e igazán. Azt mondja a füves: Ezer évre elengendő füvet szeretnék magammal vinni. Azt mondja az Úr: Jólvan. Azt mondja a gyilkos: ezer évre elegendő gyilkolni való fehérnépet szeretnék, míg a gyermekekkel paráználkodó ezer évre elegendő kislányt kér. Az úr ezekre is rábólint. Letelik az ezer év és visszatér az úr a szobákhoz. Kijön először a gyilkos és azt mondja az Úrnak: Soha többé nem ölök, elegem lett belőle, meguntam! Jöhet a tisztító tűz! Az úr bólint és mennybe kerül a gyilkos. Odafordul a gyermekekkel paráználkodóhoz. Hátte? Az is rázza a fejés és mondja: Soha többet nem nyúlok fiatal kislányokhoz, soha többé nem paráználkodok velük ,jöhet a tisztító tűz. Az úr erre is rábólint és mondja, hogy a tűz után mennybe kerül ő is. Aztán oda fordul végül, de nem utolsó sorban a füveshez is.Első ránézésre a füves beteges, beesett arccal néz vissza az Úrra és kicsit még rángatózik is mellé. -Hát te füves? - Nem vittem tüzet.
Nincs tanulság.
