Addig jó ,amíg van kitől és van aki meg tud bocsájtani.
Vannak értelmetlen dolgok, szétcsúszott gondolatmenetek és vannak értelmesek ,amivel foglalkozni kell. Viszont relatív, kinek mi a fontos. Így az értelmetlen, a szétcsúszott és az értelmes is fölösleges szavakká válnak. Nincs értelme róla beszélni, elemezni azt, hogy milyen téma jó például, ha egy beszélgetést akarunk kezdeni, fenntartani, zárni. A lényeg ,hogy legyen miről beszélni. Tehát ebből a szempontból, ha ezt vesszük alapnak, tényleg jó téma lehet például embereket elemezni. Viszont, ha ezt fűzöm tovább és már úgy-ahogy bebizonyítottam,hogy beszélgetésekkel, dolgokkal kapcsolatban teljesen fölösleges jelzőknél megragadni, boncolgatni akkor van e értelme egy embert vesézni?
Maga a beszélgetés, a beszéd, a szavak, a betűk és a földig lebutított kétkezű kommunikáció mind az embertől származik és őt jellemzi. Minél több nyelven tudsz megszólalni, annál több emberrel tudod megértetni magad. A nyelv, most legyen értendő az egy nép által beszélt nyelven belül előforduló nyelvjárásokra. Ha jobban belegondolunk logikus, nem kell hozzá diploma,hogy az ember tudja ,sohasem volt elég a közös nyelv. (példa1: Mexikói cserediák találkozik egy szép magyar lánnyal és teszem azt, a lány nem beszél angolul, csak németül, a cserediák pedig csak a saját nyelvén meg angolul. Nincs közös nyelv, mégis ha végignéz a leányzón, jól végignéz rajta, és eldönti, hogy ő most akár esik akár fúj, meg fogja érteni a lányt. A lány mondjuk, kér egy cigit...De ez már a kommunikáció alapja) (Pl2: Két magyar nyelvű találkozik, egy kopasz és egy familiárisan hiperpigmentált. Ezt szerintem nem kell magyarázni. )
Tehát, két dolgot levezettem. A sikerességével kapcsolatban vannak kétségeim,de az már valószínűleg tiszta, hogy amennyiben a beszélgetés témája mindegy és ezért fölösleges boncolni ha maga a kommunikáció fenntartása a lényeg, akkor ebből adódóan, mivel az embertől származik, az ember jegyei vannak rajta. Ezért az embert és azt amit beszél fölösleges elemezni. Itt már kezd kilógni a ló lába, de azért felteszem a kérdést..
Van két alany. A átlagos értelemben vett, életterületeken megfigyelhető érzéketlenség figyelhető meg rajtuk. Tehát, az egyszerű megfogalmazás az, hogy ők két nagyon rossz ember. Viszont van egy alapvető különbség közöttük, amire a kérdés alapszik majd.
Az első alany, átgondoltam cselekszik. Az a róka típus, aki a dolgok mögé lát, és a tetteit magyarázattal teszi. Csinál egy átlag szemmel nézve negatív dolgot és már az előtt ,hogy megtenné tudja, hogy ez rossz. Nem fogok küzdeni azzal, hogy megmagyarázzam mi a rossz és mi a jó. Személyes véleményem szerint, ez most lényegtelen, mindenkinek van fantáziája, eltudja képzelni.
A második alany pedig, ugyanúgy cselekszik mint az első alany, de azzal a különbséggel ,hogy ő nincs tudatában annak, hogy amit tesz az rossz. Reflexszerűen cselekszik, lényeglátón és úgy ,hogy a saját érdekei vannak a középpontban.
A kérdés elég egyszerű. Egy kacsacsőrt kellene kirakni az első és a második alany között.
Melyik a rosszabb?
Az átgondoltan vagy a reflexből cselekvő?
